Mióta Törpe gazdás, csak közvetített hírekkel tudok szolgálni, de a lényeg, hogy minden rendben. Gazdi majdnem naponta ír, hogy szépen haladnak, lassan szokják a napi rutint, igyekeznek elkerülni a benti baleseteket. Voltak már futtatóban, túlélték a Szilvesztert is - Törpe nem csinált belőle nagy ügyet :). Azt hiszem, néhány hét múlva kezdeményezni fogok egy randit, csak for fun. Gazdi meg van elégedve a kis szarossal, 6 hónapos korához képest nagyon nyugis kis kutya.

Jejj :D

A legjobb jó hír van, ami Törpe életében bekövetkezhet: ma gazdához került. Egy nagyon szimpatikus, amerikai család jelentkezett érte kb. 2 héttel ezelőtt, találkoztak vele, családlátogattam, felhívtam a figyelmet a buktatókra, megkérdeztem, mennyi időre tervezik Törpét örökbe fogadni (a magyarországi tartózkodásuk idejére kell nekik a kutya, vagy viszik magukkal, bárhova is sodorja őket az élet), stb. És ma elköltözött. Az egyik szemem sír (szó szerint), a másik repes a boldogságtól, hogy ilyen szuper helyre került ez a kis legény. Ha hatalmas számú olvasóim igényt tartanak rá, a jövőben is fogom csöpögtetni a hírmorzsákat, amiket reményeim szerint sűrűn fogok kapni.

Most egyelőre megy a szurkolás ezerrel, hogy megszeressék, tolerálják, megszokják egymást a felek. Ezért kéretik szép csendben szorítani nekik, nekünk. :)

Törpe teljesen jól van, a hétfői műtét a legkisebb mértékben sem zavarta meg az életét. Mint már említettem, a legnagyobb problémái:

- hogy másszon be az ágyneműtartómba a tölcsérrel a fején

- hogy lehet leszedni ezeket a mókás kis kötéseket a bokáiról

Ám mivel tegnap körberagasztottam a lógó kötésvégeket a lábain, utána már nem volt akkora kihívás a dolog, a koronaékszerek helyét pedig alig piszkálja, így mikor itthon vagyok, nincs rajta a tölcsér. A kötéseket hétvége körül leveszem, bár annnnnyira cuki ezekkel a kis fehér(es) bokavédőkkel, pont mint egy miniatűr Jacko-kutya :)

Meglepődnék, ha bármi gond lenne bármelyik sebbel is, jó kis kutya ő, nem akar nagyobb nyűgöt magának.

Van az úgy, hogy az embernek döcögősen indul a reggele. Na ez a mai pont ilyen volt.

Fél 9 körül ébredt a Törpe, és ha már fent volt, gondolta felébreszt engem is. Meg is lepődtem, hogy ilyen sokáig bírta, máskor fél 8 körül szoktunk kelni és elindulni sétálni. Mikor kicsit megcsúszunk, rögtön ott az eredmény a padlón, szóval nálam a ki későn kel, aranyat lel szabály az érvényes. Az eredményből láttam, itt van egy kis hasmas, jejj, szuper. Gyorsan összekaptam magam, Panka már tűkön ült, gondolom neki is sietős volt a dolog, indulás. Panka és én be a liftbe, Törpe sehol, a folyosón rohangál. Máskor amint meghallja, hogy itt a lift, már rongyol is be, gyanús is volt ez a mai viselkedése. Aztán kiderült miért... Poziba vágta magát a szomszéd ajtaja előtt, ahonnan csak a másik szomszéd ajtajáig tudtam elimádkozni, fogta magát és odacsokizott. Közben Panka a liftben, ahonnan ilyenkor nem nagyon lehet kirobbantani már. Jó, segáz, megoldjuk. Vissza a lakásba papírtörlőért, közben liftet elhívják. Pankástól. Takarítás közben a lépcsőházat takarító pasi (akivel tök gyakran összefutunk, tehát tudja, hogy kicsit bolond vagyok) szól, hogy a kutya a földszinten. Kérdezi visszahívja-e a liftet, kértem, igen. Lift feljön a hatodikra, benne a szomszéddal (akinek az ajtaja előtt volt a csoki néhány másodperccel korábban), Panka sehol. Erre Törpe be a liftbe, amit ugye a negyedikre hívott a pasi, lift el. Törpéstől. Lakásban lepakolok (csoki, papírtörlő), de közben hallom, hogy a Törpe veszettül ugat. Mikor leértem láttam, hogy nagyon védi azt az ajtót, amire azt gondolta, a miénk. Segáz, lift itt van, Törpe itt van, én itt vagyok. Mehetünk. Lifttel le a földszintre, ahol már Panka hülyét kap, hogy hol vagyunk már. Véééégre kiértünk a kapun, be a bokorba, ahonnan Törpét úgy kellett kihámoznom a póráz labirintusából.

De utána minden rendben volt, leszámítva, hogy Törpe annyira szobatiszta, hogy a hasmasokat is előszeretettel végzi az utcán - takarítsd fel a zsebedben található célszerszámokkal...

Még szerencse, hogy ma egész jó hangulattal ébredtem, így ezeken csak mosolyogni tudok :)

Tegnap nagyon előrelátó módon kértem a dokibától gallért is a kis buksijára, mert valahogy sejtettem, hogy ezt a rosszalkodást nem fogja kihagyni a caros. Jó sokáig nem is kellett ráraknom, de aztán eszébe jutott - vagy felébredt rendesen? - hogy akár a saját kezébe is vehetné a gyógyulását, ezért muszáj volt felapplikálnom a gallért. Volt nagy boldogság, sejthetitek... Az esti sétát azonban összekötöttük egy villámlátogatással Ancsinál és Typynél, így lekerült a gallér, maradt a két kis jacko-kötés, ám mivel a séta után - nem túlzok! - kb. 4 perc volt, mire visszaraktam a cuccost, úgy döntöttem, állandósítjuk a dolgot. Éjszakára amúgy is fent akartam hagyni, mert nem tudom/akarom folyton lesni minden mozdulatát, de valahogy arra nem számítottam, hogy még gallérral a fején is megpróbálja betuszkolni magát az ágyneműtartómba. Ez ugye már kiegészítők nélkül sem egyszerű, jó sok küzdés és alakformálás árán sikerült csak, ám - meglepő módon - ez a tölcsér sem segített a dolgon. Cserébe iszonyú élvezetes volt 3 mp-cel elalvás előtt azt hallani, hogy Törpe megpróbálja a lehetetlen. Nem adta fel, vagy háromszor rá kellett szólnom, hogy hagyja már abba, különben kirakom az esőbe csillagokat nézni! A legnagyobb gond amúgy, hogy nem nagyon tud/akar inni ebben a maskarában, ezért amikor csak lehet, leveszem róla, még ha sűrűn is kell rászólnom.

Így duzzog benne:

A reggeli sétán azonban még rajta hagytam - akkor még kemény volt a szívem - a járókelők legnagyobb örömére. Ugyanis Törpe irtó mókásan hengyókálja magát ebben a cuccban, a két kis (még!) fehér kötésével a lábán igencsak mókás látványt nyújt. Viszont mivel kotorékeb, és amúgy is közel van a földhöz, gyakorlatilag felszánt mindent, amit megszagol. Majdnem úgy működik a tölcsérével, mint egy jófajta markoló.

Így sétál:

Így néz ki a tölcsér a séta után:

Kicsit eltűntünk, pedig zajlik az élet. Változatlanul járunk oviba, amikor csak időnk engedi, járunk nagyokat sétálni a Népligetbe, vagy a Duna-partra, eszünk, alszunk, rosszalkodunk. A szobatisztaság kérdése a séták gyakoribbá tételével erősen javítható, kezdi egyre több dolgát lent intézni. Persze még messze vagyunk a céltól, de jó úton haladunk felé :) A gazdijelöltek változatlanul nem állnak hosszú, tömött sorokban az ajtó előtt, és valószínűleg az sem segít, hogy mindenki azt mondja, "ez a kutya már rajtad marad!" Nem szeretném, ha "rajtam maradna", azt szeretném, ha olyan ember fogadná be, akinek ténylegesen kell, felelősen eldöntötte, hogy örökbe fogad egy erősen tacskó jellemű kutyust, és hajlandó foglalkozni vele jó 15-18 évet. Ha a betegségek és lelki dolgok közti összefüggések szintjén nézzük a dolgot, a Törpének sem jó, ha beletörődve a 'rosszba' megtartom, mert nincs más megoldás. Mivel nincs szerelem részemről, csak felelős gondoskodás, meg persze ragaszkodás is, ezért szeretném, ha olyan helyre kerülhetne, ahol egyenlő mértékben van szerelem és felelős gondoskodás is.

Másik fontos fejlemény, hogy elkezdődött a fogváltás! Hivatalosan is öregszik a caros... Úttörőként az egyik hátsó foga "tört ki", mikor a plüss patkányával játszottunk, sajnos hamarabb tűnt el a fog, mint hogy meg tudtam volna szerezni. Véres bizonyítékom van az esetről, csóri patkányka szívta meg a legjobban :)

Egyébként ma nagy napja volt a kis szarosnak, voltunk dokibánál. Induláskor szörnyen izgatott volt, azt hiszem, ő sokkal érzékenyebben reagál az én lelki változásaimra, mint mondjuk Panka, és nyilván megérezte, hogy nem oviba megyünk... Múlt héten ugyanis elvittem a kölyökkutya-szakértő-Csillához, hogy szerinte lent vannak-e már a koronaékszerek. És mivel úgy tűnt, minden a helyén, a fiatalúr felemelt lábbal is pisil, időszerű volt az ivartalanítás. Itt most nem térnék ki az ivartalanítás fontosságára, épp elégszer koptattam már a billentyűzetet emiatt, a lényeg, hogy a srácnak innentől kezdve könnyebb és egyszerűbb élete lesz, arról nem is beszélve, hogy tuti nem fog hererákban meghalni. A műtét teljesen jól sikerült, tartott vagy 20 percig, mert a két farkaskörmét is lekapta a dokibá, ha már úgyis altatva van, így most amolyan Jacko-stílusban fogja nyomni néhány napig. Kapott gallért is, mert eddigi tapasztalataim alapján, ha valamit nem szabad, azt Törpe tuti csinálni fogja :D A vizsgálóasztalon nagyon remegett, majd' megszakadt a szívem, aztán szépen elaludt, bár előtt még hányt egyet, biztos, amit tuti alapon :) Az autóban még teljesen kóma volt, itthon kezdett el rendesebben ébredezni, egy 1-est már eleresztett, azóta alszik. 10 nap múlva varratszedés, és utána tényleg fullextrásan keresi új gazdiját az immár oltott, ivartalanított, parazitamentesített, chipezett, félig szobatiszta ebzet. És nem, egészen biztosan nem szeretném megtartani!

Íme, így ébredezik:

Mikor Csillánál jártunk néhány hete, próbáltam tesztelni a Törpét macskákra, ám annyira ingergazdagnak bizonyult a hely, hogy a macskák voltak az utolsó dolog, ami Törpe figyelmét lekötötte. Így kissé bátortalanul, ám azt mertem írni, macskákra jól reagál. Már attól tartottam, nem tudom rendesen letesztelni, de ma a reggeli sétán egy iszonyú jófej cica a segítségemre sietett. Az egyik kapu nyitva volt, Panka egyből ment benézni (a tegnapi sétán így zárta be magát, én meg szólhattam neki, ha nem jön egy bácsi, aki az adott kapu mögött lakik, még mindig keresem Pankát... szóval ez veszélyes sport! :D ), akkor láttam, hogy ott van egy cica. Természetesen Törpének is oda kellett mennie, ő nem maradhat ki semmiből, és akkor láthattam, amint Törpe bekukkant a kapun, a macsek meg érdeklődve odamegy hozzá, összeszagolnak, orroznak néhány másodpercig, aztán a cica bemegy a házba. Törpének eszébe sem jutott utána szaladni, vagy rávakkantani, vagy az agresszivitás akár legkisebb jelét is mutatni, így most már bizton állíthatom, Törpe 100% macskakompatibilis. Ha esetleg eddig ez lett volna a visszatartó erő.

Azt hiszem, itt az ideje, hogy Törpéről új leírást készítsek. Az elmúlt majd' 3 hónap alatt igen sokat változott, így az első körös infók már nem teljesen állják meg a helyüket. Tehát hogy milyen Törpe most?

Nagyon vagány. Nem ijedős, nem beszari, nyitott, érdeklődő, ismerkedős, vidám kis hapsi. Mindemellett akaratos, határozott, sétáknál csak úgy rohan előre-oldalra-hátra, ha meglát egy másik kutyát, vagy embert - és ez itt, a IX. kerületben igen gyakran előfordul :) Nagyon szeret sétálni, nagyon szeret a kanapén aludni, már nem fér be az ágyneműtartómba, bárhogy is próbálja bepréselni magát. Nem egy zabagép, de mikor éhes, leül a tálkája mellé és tologatja, jelezvén, jöhet a következő adag. Panka senior tápja jobban ízlik neki, mint a saját puppy tápja, pedig ugyanaz a gyártó, ugyanúgy bárányos (csirkementes). Ha reggel elég korán felkelek és egyből lemegyünk sétálni, minden ügyét lent intézi. Ha ellustulom az időt, jelzi, ami után takaríthatok... Szeret a kanapén játszani Pankával. Ilyenkor úgy belemelegednek a játékba, hogy a párnák csak úgy repkednek, mintha egy tornádó söpört volna végig a lakáson. A séták után rendszerint Pankán, vagy a lábamon alszik, de mindenképpen valamelyikünkhöz bújva, mint egy cica. Fontos neki a fizikai kontaktus. Ásni is szokott. Na nem a lakásban, itt rendesen viselkedik. Járunk kutyaoviba. Imádja! 1 órán keresztül rohangál, kergeti a német juhászokat, stafi kölyköket, őt kergeti a kis terrier, szerelmes vall egy labi kislánynak, szóval jól érzi magát. A behívás is egyre jobban megy, a klikkert is megkedvelte, vagy a hang után következő virslit? :) Úgy néz rám, mintha azt kérné, vigyázzak rá, viseljem gondját egész életében. Úgy néz rám, mintha azt mondaná, nagyon jól érzi magát velünk, neki nem kell más. Ilyenkor legszívesebben megígérném neki, nem lesz más, nem adom oda senkinek, de közben tudom, hogy muszáj, nem tarthatom meg, bármennyire is könnybe lábad a szemem az örökbeadás gondolatától is... De nem adom oda csak úgy! Nem adom oda, ha (csak!) a gyerek választja! Nem adom oda, ha csak a zöld plüssállatos kép alapján tetszik meg valakinek! Akkor adom oda, ha valakinek Törpe lelke kell, értékeli az elevenségét, értékeli a bújását, az értelmes tekintetét, a villámgyors futását, a ragaszkodását. Olyan valaki viheti el tőlem, aki megígéri neki, hogy nem lesz más gazdája, élete végéig gondját viseli. Nem adja le menhelyre néhány év/hónap múlva, mikor kiderül számára, Törpe nem csak a zöld plüssállatos kiskutya. Aki tanítani fogja, aki viszi sétálni, aki játszik vele és szereti. Akinek Törpe családtag lesz, nem csak egy házőrző. Aki vesz neki dzsekit a téli hidegek ellen. Aki beengedi az életébe, beengedi a lakásába/házába.

Ki van ajánlva Törpe Németországba is. A szívem mélyén azt kívánom, találja meg ott ezt az embert, talán ott nem fogják elhagyni sosem. Talán ott felelősen fogadják örökbe. Bár (a számomra) ideális esetben a szomszéd házba költözne, hogy minden nap láthassam, saját szememmel lássam, jó helyen van, szeretik. Így kérek mindenkit, ha van ilyen ismerősük a Liliom utcában, szóljanak! :)

... vagyis óvodában. Ugyanis Törpével elkezdtünk kutyaoviba járni az Alfa Kutyaiskolába Csepelre. Elsősorban Törpe okulása és szocializációja a cél, de nem titkoltan kíváncsi vagyok az Alfa és a Tükör módszer közti különbségekre. Eddig (két alkalmon vagyunk túl) sok eltérést nem vettem észre, de nekem is szuper, ha ovis témákban is "hallgatok" néhány órát. Nem meglepő módon van bőven új infó, amit eddig nem tudtam, szóval nagyon lelkes vagyok - pont mint bármikor, mikor kutyasuliba járunk :)

Szóval, Törpe. Irtó cuki, lelkes, egyszerűen imád oviba járni! Amúgy is imádja a többi kutyát, de hogy itt csupa olyan lökött van, mint ő, hát az maga a Kánaán! Próbálom nagyon figyelni a viselkedését, meg persze figyelek az oktatóra is, így picit módosítanám a potenciális gazdikkal szembeni elvárást a következők szerint:

- Törpét nagyon nem ajánlanám kertbe. Vagy ha mindenképp kinti-benti kutya lenne (korábban írtam, hogy csak kerti tartásra nem szeretném adni!), akkor komoly, beton alapú kerítéssel, Törpénél kisebb méretű rácsközökkel felszerelt kerítés jöhet szóba. Törpe ugyanis nagyon kis önálló egyéniség, amint rájön, hogy egy kerítésen keresztül tudja préselni magát, már a túloldalon is van. Nem szökni akar, csak szétnézni a másik oldalon. És amúgy is, milyen vicces már, hogy ő a kerítés egyik oldalán, a többi kutya pedig a másik oldalán rohangál oda-vissza :)

- Törpét tapasztalt kutyás kezébe adnám, ugyanis közepesen domináns, határozott kutya. Nagyon eszes, furfangos, ezért fontos a következetesség és a határozott fellépés (ami nem egyenlő a 'jólelveremakutyáthogymegtanuljaholahelye' hozzáállással!!!). Ebből következően a kutyasuli erősen ajánlott, és mivel a klikkerre már most jól reagál, a nehezén túl vagyunk :D

- Imádja az embereket és a többi kutyát, így nagy családba, akár (inkább nagyobbacska) gyerekek mellé, második kutyának is remek választás lenne. Szereti a nyüzsit, így szerintem értékelné, ha nem lenne sokat egyedül.

- Úgy vettem észre, picit érzékeny a gyomra. Mivel nálam bárányos (csirke-, kukorica-, búzamentes) száraztápot kap, mikor nagy ritkán belekeverek némi főtt (ember)kaját, vagy pl. a baromvirsli is megbolygatta picit a bélését. Vagy a suliban benyelt valami vírust. Ezt 1-2 napon belül kiderítem.

- Alig ugat. Persze jelez, ha valami komolyabb történés van az ajtó előtt, de a lakásban már szinte teljesen csendben van.

- Nem elegendő mozgatás, okítás esetén szétnéz a lakásban és átrendezi a dolgokat, kutyamódon elolvassa a könyveket, tesz-vesz. Érdemes erre odafigyelni.

- Csudiügyesen sétál. Nagyon megvan már a rutin, lassan kezdi megismerni a környéket, a nagy, zöld szemetesek és seprűs emberek is egyre kevésbé rémisztők :) Figyelni kell rá, mert az emberekhez odaszalad(na), de majd szépen erről is leszokik - kellő következetesség mellett.

Mindent összevetve Törpe még mindig szuper kutya, nem plüssből van, vannak saját gondolatai, vagány, jól szocializált, jó idegrendszerű kis szaros. Nő, mint a bolondgomba, így ha valaki még látni akarja a "before" részt, gyorsan fogadja örökbe - mielőtt meggondolom magam!!! :D