Ma hatalmas, világrengető hírrel tudok szolgálni: Törpe ma mindkét "ügyét" lent intézte!!! Néhány napja megfigyeltem, hogy Törpe is egy rutin szerint éli az életét: reggel felkel, 1-es, majd mikor lejövünk, rögtön egy 2-es. Így kitaláltam, hogy ha felkelés után azonnal lemegyünk sétálni, akkor legalább a 2-est jó eséllyel az utcán intézi. Mivel amúgy is segíteni kell neki lejönni a csigalépcsőn (értsd: ölbe veszem és lehozom...), ha nem rakom le, akkor esélye sincs 'ügyintézni'. Így felkapom a cipőm, a dzsekim és a pórázokat magamhoz veszem és indulunk is - miközben Törpe a karomban ficánkol. Mivel eszes kis vacak, szerencsére eszébe sem jut a liftben, vagy a lépcsőn üríteni, így nyugodtan lerakhatom miután kiléptünk az ajtón. Persze az utcán több az izgi inger, így idő kell, mire bármi is történik, de már két napja működik ez a módszer, remélem napról napra jobb lesz. A lényeg, hogy elindultunk végre ezen az úton is, már csak ki kell várni a végét. Erre úgy nagyjából 4-5 hónapunk lesz - illetve bízom benne, hogy mire teljesen szobatiszta lesz a lökött kölök, már rég nem nálam fog lakni.

Törpe rájött, hogy a fressi szépségversenyen nyert rózsaszín plüss bigyó csipog. Akkor, amikor ő akarja. Így nagy boldogan hozza-viszi és csipogtatja. Ha elcsípem, készítek róla videót :)

Egy ideje már terveztem, hogy kipróbáljuk Törpével a kutyaovit, és ma reggel épp kapóra jött egy kutyasuli látogatás (az RR mostanában kezdett együttműködni az Alfa Kutyaiskolával, kimentünk szétnézni). Természetesen vittem magammal a kis vacakot is, flexi pórázon, ami kb annyira ciki egy kutyasuliban, mint Tour de France-on kitámasztós kerekű biciklivel indulni... Na de ezen viszonylag hamar túlléptem, meg a suli egy üresebb részén (konkrétan egy focipályán) végül elengedtem a vérebet, had rohangáljon a többi ebbel. Volt ott vagy 2 border, 1 kölyök labi, 2 felnőtt labi, 1 felnőtt goldi és egy "kutyakölyökbarát" német juci is. Törpe természetesen halálosan jól érezte magát a nagyok között, rótta a boldogkutya köröket, rohant a többi kutya és/vagy labda után. Néha elindult felfedezni a világot, akkor kicsit segíteni kellett visszatalálni, de egyébként nagyon kis ügyesen viselkedett. A kedvenc jelenetem az volt, mikor messziről beindult a behívásra, robogott, mint egy gőzmozdony, én leguggoltam, hogy erősítsem a lelkesedését, ő meg beérkezéskor simán átfutott a lábam alatt :D Először azt hittem véletlenül nem tudott megállni, de miután vagy 4x eljátszotta, kezdtem sejteni, hogy ezt nagyon is így tervezte :) Mivel a behívást eddig nem nagyon gyakoroltuk, nem is csoda, hogy nem 100%-os, de ahhoz képest igazán ügyes. Kint voltunk úgy 2 órán keresztül, a Törpe szinte az egész időt rohangálással töltötte. Úgy szaladt, hogy még a tapasztalt kutyásokat is meglepte, milyen kis fürge. Amikor épp nem gyorsasági rekordot döntögetett, a 4-es metró csepeli állomásának kiásásán fáradozott. Persze mindenkit levett a lábáról, hisz hozta a szokásos formáját: jó fej, közvetlen, nyílt, értelmes, kutyákkal és emberekkel barátságos kis szaros :) Jövő héten el is megyünk majd oviba, szerintem borrrrrzasztóan fogja élvezni!

A hazaúton nyilván bealudt, most is épp élményfeldogoz :)

(április óta nem nagyon voltam kutyasuliban, azt hiszem, ez nekem is jót fog tenni, már most alig várom! :D)

Törpével immár rendszeresen sétálunk - nem is tudnám itthon hagyni, úgy slisszol ki az ajtón, mint egy alakváltó kismanó :) A kezdeti meg-megakadások lassan már elmúltak, bár még mindig jócskán találkozunk rácsodálkoznivaló dolgokkal, pl. kukásautó. Viszont egyre szebben sétál pórázon, szépen jön körülöttem, a soha el nem múló emberimádata azonban zavaró lehet a járókelőknek :D Egészen konkrétan ha meglát egy bármilyen embert, rögtön oda kell rohanni hozzá, megszagolni, és ha kedves, akkor felugrálni rá. Szerencsére ez a kis vacak annnnnyira cuki, hogy a legtöbb ember jól reagál az ugrálásra és a puncsolásra, így nem olyan nagy gond ez. Az ügyek intézését sajnos még mindig szigorúan itthon intézi, max akkor könnyít magán az utcán, ha - reggel nagyon korán megyünk le és még nem volt alkalma ügyinézni, - illetve ha több órás sétán vagyunk, ahol egyszerűen muszáj a muszáj. Szóval ezen még dolgozunk, de ez sem tragédia, egyszer csak összeköti a két dolgot. Addig is a legjobb barátom a felmosó és az ecet-illóolaj kombó (sokkal hatásosabb, mint bármelyik, bolti felmosó!).

Kutyákkal egyáltalán nem válogatós, ma reggel pl. egy hatttttalmas leonbergi-jellegű fiúcskával hancúroztak nagyot, tegnap egy labrador (Jogar), egy golden (Maya), egy vizsla (elfelejtettem a nevét :) ) és Panka gyűrte úgy 1 órán keresztül és remekül bírta :D

Az ugatást is mérsékelte már, ha valaki érkezik, azt nyilván jelezni kell, illetve ha merészelek nem foglalkozni vele, akkor szól, hogy meg ne feledkezzek róla, de egyébként már sokkal kevesebbet dumál, mint korábban. Pankával még mindig nagy a szerelem, egymás hegyén-hátán alszanak, folyton játszanak és remekül megvannak.

Jó kutya lesz belőle, ha felnő, de ezért remélem, erről majd már nem én írom a blogot :)

Az elmúlt 2 hónapban felmerült bennem néhány kérdés:

- Törpe miért van még mindig nálam?

- miért nem állnak tömött sorokban az emberek, hogy örökbe fogadhassák?

- miért nem jelentkezik olyan felelősségteljes gazdi, akihez passzolna ez a kis (7,5 kilós...) kutya?

És hogy mi a válasz: azért van még mindig nálam a Törpe, azért nem állnak tömött sorban az emberek az ajtóm előtt, azért nem jelentkezett még felelősségteljes gazdi, mert Törpe nem fajtatiszta. Az emberek sznobok, nekik csak a fajtatiszta kutya kell, de az rögtön és azonnal. Hogy miért vagyok ebben ennyire biztos? A Retriever Rescuenál van egy gazdikereső szuka golden kamasz (7 hónapos). Naponta átlag hatan telefonálnak, hogy ők beleszerettek (egy nyomorult kép alapján, mert a fórumát nyilván nem olvassák el...), és ők tutibiztosfix, hogy jó gazdijai lennének. Az emberek azt gondolják, csak azért, mert egy kutya fajtatiszta, rögtön mind ugyanúgy működik. Csak azért, mert vannak fajtajegyek, amiket hordoznak, mind ugyanolyan kedves, aranyos, jól nevelt (!) lesz, mint a szomszéd kutyája. Csak azért, mert egy kutya labrador, vagy golden, meg vannak róla győződve, hogy egy problémamentes, remek házikedvencet tudhatnak magukénak. Nem is állhatnának messzebb az igazságtól!!! Csak most is van 3, hasonló korú golden retriever szuka a gondozásunkban. Az egyik tündér, nyugodt, gömbölyű, a másik kedves, aktívabb, gyönyörű, a harmadik pedig vagy 7 évet letagadhatna a korából, annyira pörgős és rafkós. Mindhárom golden, mindhárom szuka, mindhárom közép/senior korosztály. Mégis mindhárom tökéletesen különbözik egymástól.

Az emberek sznobok. Látnak egy képet egy fajtatiszta kutyáról, a nemén és a korán kívül egyéb infójuk nincs, de nekik ő kell. Miközben itt van ez a kis szaros, aki értelmes, zsivány, kedves, bújós, átlagos aktivitású és következetességgel (mondjuk ez minden kutyára igaz) jól kezelhető, és nem kell senkinek (elnézést a korábbi jelentkezőktől, ha esetleg nyomon követnék még Törpe életét). Kezdek komolyan megijedni, hogy nálam marad. Pont abban a korban, amikor a legnagyobb szüksége lenne a végleges gazdi törődésére, lelkesedésére és idejére, hogy "jól nevelt" kutya válhasson belőle. Lemaradnak erről a "jajjdecukiiii" korszakról, csak azért, mert nekik fajtatiszta kutya kell. 

Az emberek sznobok és én mélységesen elítélem és szánom őket ezért. Tudatlanok, mert azt gondolják, ha kiválasztanak egy fajtát, akkor a sorozatgyártás egy standard darabját kapják. Kényelmesek, lusták, várják a sült galambot. Lassan kezdek egyetérteni az elcsépelt mondással, miszerint "minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a kutyámat".

Ja, mindenki, aki ezt olvassa, nyugodtan lehet megosztani a blogot! Ez a kutya tényleg gazdikereső, tényleg aktuális a dolog, és még elérhetőség is van megadva a 'hirdetéshez'. Nem SOS, nem fogom átküldeni a szivárványhídon, nem az utcán, fedél nélkül él, viszont gazdát keres, de azt nagyon komolyan. Felelősségteljes, következetes gazdát. Aki elhiszi, hogy egy keverék kutya is lehet igazi társ, rá is lehet szörnyen büszke az ember (http://zsakbakutya.blog.hu/2012/04/22/summa_cum_laude_633), ő is megérdemel egy jó életet.

Kedves ismerőseim, kérlek, segítsetek ebben nekem!

Ha esetleg valaki túlzásnak ítélné az előző bejegyzésem, ma reggel, a gyönyörű, ünneplőbe öltözött, álmos kis városrészünkben tett séta alkalmával készítettem néhány videót. Én is észrevettem, hogy nem annyira izgik, de bizonyítékok Törpe sétálási szokásaira. Bocs, ha néha beremeg a kezem, nagggyon korán kelés volt a hajnali lefekvéshez képest...

Persze "ügyintézés" az utcán sehol, ellenben itthon...! :P

Ezt a bejegyzést nem ma, most (0:51) akartam megírni, de ember tervez...  

Az van, hogy Törpe most már nem is tudom hánymilliomodikfelmosás óta nálam van, lassan az oltásai is belé fecskendeződnek, így elkezdhetünk sétálni. A hét eleje körül gondoltunk egy merészet, és szigorúan a késő esti pisiszünetet felhasználva a relatíve zavartalan próbakörre (részeg fiatalok, épp buliba induló még részegebb velemegykorúak "jajjdecukianagykölyke?" megjegyzéseitől eltekintve), levittük a Törpét is sétálni. Ez nagyjából így nézett ki (és azóta is hasonló):

- ajtóban tolongás, szörnyű izgatottság, hám kézbevételénél izgatottság fokozódása (bár ezt lehet csak benézem :D )

- felhámolódás: 5 perc - Zolinak (ezt egyszer esküszöm felveszem videóra!)

- ajtón kirongyolás falkavezérként, nagy mellénnyel, abszolút elsőként - ezen még dolgozni fogunk

- lifthez odarohanás, majd lift megérkezésekor megilletődés, lefagyás, Hatalmas Tátongó Űr (a lift és az akna közti 1 cm-es rés) átugrásának megkockáztatásán való elmélázás

- Hatalmas Tátongó Űr leküzdése, liftben utazás jól nevelt kutyaként

- földszinten Hatalmas Tátongó Űr totális elfelejtése, kirobbanás liftből - szintén további dolog tárgya!

- ajtóhoz loholás eszement tempóban, 5 m után bungee jumping rántás - flexi vége

- ajtónál jól nevelt kutyaként helyben maradás (!!!), Gyertek! parancsra első villanyoszlopig (2 m) történő száguldás

Ééééééés ennél a pontnál kezdődik Törpe irtó fura sétarendje. Azt már kezdem megszokni, hogy a srácokkal kicsit lassabb a séta, ők tényleg minden sarki sztorit "el akarnak olvasni", de Törpe talán még rajtuk is túl tesz! Kicsit olyan, mint a kutyasuliban az a feladat, mikor A-ból B-be úgy kellett elérni, hogy egyszerre csak vagy a gazdi, vagy a kutya mozog. Míg az egyik mozog/halad, a másik helyben marad. Ez Törpe verziójában úgy néz ki, hogy elindulunk, majd ő meglát valami überérdekes dolgot, pl. egy kaput/falevelet/autót/másik embert. Nézi egy ideig, majd leül, várva ... talán Godot-ra...? Én közben megteszem a magam 5 méterét, majd én is elkezdtek várni. Törpére. Aki még mindig csak ül és elmélkedik a nagyvilágról. Aztán fütty, gyere ide!, Törpeee, mindenféle fura hang után Törpe helyrezökken és odafut hozzám. Én lelkesen ismét elindulok, bízva az együtt haladás örömében, mikor 5 méter után ismét "visszaránt" valami: Törpe ismét talált valami újat. Ismét leül, megfigyel, tanul. Fütty, gyere ide!, Törpeee, fura hangok; Törpe már robog is. Vagy nem. Mert néha annyira izgi az újvilág, hogy semmire sem reagál. Aztán mikor végre ismét csatlakozik hozzánk, haladhatunk is tovább. Pontosan újabb 5 métert... A késő esti gyors pisiszünetből így lesz 25-30 perces "maratoni" séta, ami azért mókás, mert a park konkrétan az utcasarkon van. Törpe cuki, nem válogat oda- és visszaút között, bármikor, bármire képes kizökkenthetetlenül rácsodálkozni, így a vége felé inkább felveszem, mint sem ott kelljen várnunk reggelig. Persze mikor ölben van, édesen, amolyan kölykösen figyel, nézelődik, nyugton és csendben van. És menet közben ráhajtja a fejét a vállamra, jelezvén, azért ő mégiscsak egy kutyagyerek, akinek minden vicc új.

Majd a séta után a lehető legnagyobb természetességgel a nappali közepére pisil.

Táskakutya tegnap ismét kirándult. Reggel 7-kor felkerekedtünk, bepakoltam a Törpét, Pankát, Jogart és gazdijait az autóba (amit amúgy elfelejtettem kitakarítani Alma goldi "balesete" után, így lehúzott ablakokkal tettük meg az 50 km-t...), és elindultunk Klastrompusztára a IV. Retriever Rescue találkozóra. Napsütést és 20 fokot rendeltünk, ám úgy tűnik, ez a levél valahol elveszett az éterben, mert egész nap hideg volt, trutyis és esős az idő. Ennek ellenére nagyon sokan eljöttek, csak úgy hemzsegtek a labik és a goldenek! :) És Panka és a Törpe. Kicsit aggódtam, hogy majd magamra kell kötni, hogy kószáljon el, meg majd cipelhetem a táskában, ha elfáradt, de szerencsére itthon hagytam a táskát és amúgy nem kellett különösebben odafigyelni a gyerekre, mert folyton a kajás sátor körül lebzselt és kunyizott míg mi Pankával intéztük a regisztrációt a szépség- és behívóversenyre. Érdekes, de a szépségversenyen jóval többen indultak... nem is értem :D Volt kutyasuli (Alfa Kutyasuli) és dogdancing bemutató, illetve a csodás Zoé is megcsillogtatta tudását egy jó kis nemértekhozzámilyen bemutatóval - a dummykat a megfelelő sorrendben hozta vissza, eldugott dummyt is megkeresett, ilyesmik :). Törpe csodásan cukin viselkedett, halál vagány kis kölyökként jött-ment, játszott a naaagy labikkal, ismerkedett a német doggal és egy másik, szintén bazinagy méretű ebbel, szóval tényleg, egy rossz szavam sem lehet rá. Indultunk a behívóversenyen is, Pankával picit több, Törpével "picit" kevesebb eséllyel :) Legnagyobb meglepetésemre Törpe a saját futamát - törpelábúak, ölebek, szobakutyák - nagy fölénnyel megnyerte: ő volt az egyetlen, aki eljutott a gazdiig :D A második futamban már persze vett egy 90 fokos kanyart és elhúzott a kajás sátor irányába... Panka ellenben remekül teljesített, hiába, a pánik, hogy otthagyom idegen helyen, nagy úr! A 18 induló közül egyenes kieséses versenyben a második helyezést futotta meg, amivel roppant büszkévé tett! :D A szépségversenyen a mi triónk (Törpe, Panka, én, mint felvezető) is felvonult a többi szépség mellett megszerezve a legtutibb páros címet. Igaz, eddigre Törpe már annyira kinyúlt, hogy a vizes fűben próbált alukálni picit, amit nyilván nem hagytam, így a fehér pólómhoz ölelve a széldzsekim védelmében próbáltam picit felmelegíteni remegő kis testét. Az így eltöltött majd' fél óra után azt hittem, leszakad a karom, így gyorsan becsomagoltam a hátsó ülésen a plédekbe és hagytam, had pihenje ki magát az autóban.

A hazaúton az összes kutya húzta a lóbőrt, mi, gazdik is meglehetősen megpilledve ültünk az autóban. Mindent összevetve azonban nagyon jól éreztük magunkat (azt hiszem a két kutya nevében is beszélhetek), remek kis nap volt, bár néhány extra fokot és egy kis napsütést el bírtunk volna még viselni. Fotózni nem tudtam (elfelejtettem...?), így csak néhány, mások által elkapott pillanat örökíti meg ottlétünket.

Úgy néz ki, valami elindult Törpe gazdihoz kerülésével. Van 1-2 komolyabbnak tűnő érdeklődő, illetve többen említenek ismerősöket, akik kölyökkutyát keresnek. Szóval van remény, hogy megtalálom a Törpe számára ideális gazdit. És hogy milyen ez a személy?

- lakásban lakik. Vagy kertes házban, viszont a kutya legtöbb idejét a lakásban, a kanapén tölti. Mivel Törpe kertészkedő típus, nyugodtabb lennék, ha olyan helyre kerülne, ahonnan nem tudja kiásni magát...

- ha lakásban lakik, van másik kutyája, vagy magával tudja vinni a munkahelyére, hogy azért nagyon sokat ne legyen otthon egyedül

- tervezi kutyasuliba vinni az ebet, mivel Törpe eszes, fogékony kölyök, tuti élvezné a pozitív megerősítésen alapuló (jutifali, klikker) sulit

- nem ellenzi az ivartalanítást, felelős gazdaként tisztában van az ivartalanítás fontosságával. Most hirtelen ráguglizva ezt az összefoglalót találtam a legteljesebbnek: http://www.szanhuzoklub.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=605%3Aivartalanitas-az-egeszsegvedelemert&catid=50%3Aallatgyogyaszat&Itemid=77&lang=hu

- elfogadja, elviseli a kezdeti kártékonyabb időszakot, hisz egy kölyök rág, kapar, rendezkedik, stb. Ezek az esetek a fogváltásnál csak sűrűsödnek, de idővel jelentősen csökken a számuk.

- szobatisztaságra nem úgy neveli a kölyköt, hogy beleveri az orrát a végtermékbe, hisz tudja, ezzel semmire sem megy. Helyette inkább gyakran (2-3 óránként) kiviszi a kertbe (oltások után az utcára) a kölyköt és borzasztóan megdicséri, mikor a kijelölt területen végzi a dolgát. Tudja, hogy még ezzel a módszerrel is idő, míg teljesen szobatisztává nem válik a srác, amit türelmesen kivár.

- a kutyát nem fél évre, hanem a kutya teljes életére választja. Valami eszméletlen cuki most, valószínűleg felnőttként is aranyos lesz, de egy kölyök mindig sokkal jobban lágyítja az emberek szívét. Ennek azonban nem szabad bedőlni, ha a lágy szíven kívül nincs egyéb indokunk a kiskutya befogadására, inkább ne is kezdjünk bele.

Nem győzöm hangsúlyozni, ez mekkora felelősség! Felelős lettem ezért a kissrácért, akit mellesleg borzasztóan megszerettem, így nagyon megnézem, hova kerülne és nagyon boldog lennék, ha a későbbiekben is rendszeresen kaphatnék infókat a hogylétéről.

Akinek nem tetszenek a fentiek, az inkább ne is látogasson vissza a blogra a jövőben.

Néhány, eddig még nem publikált fotó a mindennapjainkból.