Ezt a bejegyzést nem ma, most (0:51) akartam megírni, de ember tervez...  

Az van, hogy Törpe most már nem is tudom hánymilliomodikfelmosás óta nálam van, lassan az oltásai is belé fecskendeződnek, így elkezdhetünk sétálni. A hét eleje körül gondoltunk egy merészet, és szigorúan a késő esti pisiszünetet felhasználva a relatíve zavartalan próbakörre (részeg fiatalok, épp buliba induló még részegebb velemegykorúak "jajjdecukianagykölyke?" megjegyzéseitől eltekintve), levittük a Törpét is sétálni. Ez nagyjából így nézett ki (és azóta is hasonló):

- ajtóban tolongás, szörnyű izgatottság, hám kézbevételénél izgatottság fokozódása (bár ezt lehet csak benézem :D )

- felhámolódás: 5 perc - Zolinak (ezt egyszer esküszöm felveszem videóra!)

- ajtón kirongyolás falkavezérként, nagy mellénnyel, abszolút elsőként - ezen még dolgozni fogunk

- lifthez odarohanás, majd lift megérkezésekor megilletődés, lefagyás, Hatalmas Tátongó Űr (a lift és az akna közti 1 cm-es rés) átugrásának megkockáztatásán való elmélázás

- Hatalmas Tátongó Űr leküzdése, liftben utazás jól nevelt kutyaként

- földszinten Hatalmas Tátongó Űr totális elfelejtése, kirobbanás liftből - szintén további dolog tárgya!

- ajtóhoz loholás eszement tempóban, 5 m után bungee jumping rántás - flexi vége

- ajtónál jól nevelt kutyaként helyben maradás (!!!), Gyertek! parancsra első villanyoszlopig (2 m) történő száguldás

Ééééééés ennél a pontnál kezdődik Törpe irtó fura sétarendje. Azt már kezdem megszokni, hogy a srácokkal kicsit lassabb a séta, ők tényleg minden sarki sztorit "el akarnak olvasni", de Törpe talán még rajtuk is túl tesz! Kicsit olyan, mint a kutyasuliban az a feladat, mikor A-ból B-be úgy kellett elérni, hogy egyszerre csak vagy a gazdi, vagy a kutya mozog. Míg az egyik mozog/halad, a másik helyben marad. Ez Törpe verziójában úgy néz ki, hogy elindulunk, majd ő meglát valami überérdekes dolgot, pl. egy kaput/falevelet/autót/másik embert. Nézi egy ideig, majd leül, várva ... talán Godot-ra...? Én közben megteszem a magam 5 méterét, majd én is elkezdtek várni. Törpére. Aki még mindig csak ül és elmélkedik a nagyvilágról. Aztán fütty, gyere ide!, Törpeee, mindenféle fura hang után Törpe helyrezökken és odafut hozzám. Én lelkesen ismét elindulok, bízva az együtt haladás örömében, mikor 5 méter után ismét "visszaránt" valami: Törpe ismét talált valami újat. Ismét leül, megfigyel, tanul. Fütty, gyere ide!, Törpeee, fura hangok; Törpe már robog is. Vagy nem. Mert néha annyira izgi az újvilág, hogy semmire sem reagál. Aztán mikor végre ismét csatlakozik hozzánk, haladhatunk is tovább. Pontosan újabb 5 métert... A késő esti gyors pisiszünetből így lesz 25-30 perces "maratoni" séta, ami azért mókás, mert a park konkrétan az utcasarkon van. Törpe cuki, nem válogat oda- és visszaút között, bármikor, bármire képes kizökkenthetetlenül rácsodálkozni, így a vége felé inkább felveszem, mint sem ott kelljen várnunk reggelig. Persze mikor ölben van, édesen, amolyan kölykösen figyel, nézelődik, nyugton és csendben van. És menet közben ráhajtja a fejét a vállamra, jelezvén, azért ő mégiscsak egy kutyagyerek, akinek minden vicc új.

Majd a séta után a lehető legnagyobb természetességgel a nappali közepére pisil.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.