Kicsit eltűntünk, pedig zajlik az élet. Változatlanul járunk oviba, amikor csak időnk engedi, járunk nagyokat sétálni a Népligetbe, vagy a Duna-partra, eszünk, alszunk, rosszalkodunk. A szobatisztaság kérdése a séták gyakoribbá tételével erősen javítható, kezdi egyre több dolgát lent intézni. Persze még messze vagyunk a céltól, de jó úton haladunk felé :) A gazdijelöltek változatlanul nem állnak hosszú, tömött sorokban az ajtó előtt, és valószínűleg az sem segít, hogy mindenki azt mondja, "ez a kutya már rajtad marad!" Nem szeretném, ha "rajtam maradna", azt szeretném, ha olyan ember fogadná be, akinek ténylegesen kell, felelősen eldöntötte, hogy örökbe fogad egy erősen tacskó jellemű kutyust, és hajlandó foglalkozni vele jó 15-18 évet. Ha a betegségek és lelki dolgok közti összefüggések szintjén nézzük a dolgot, a Törpének sem jó, ha beletörődve a 'rosszba' megtartom, mert nincs más megoldás. Mivel nincs szerelem részemről, csak felelős gondoskodás, meg persze ragaszkodás is, ezért szeretném, ha olyan helyre kerülhetne, ahol egyenlő mértékben van szerelem és felelős gondoskodás is.

Másik fontos fejlemény, hogy elkezdődött a fogváltás! Hivatalosan is öregszik a caros... Úttörőként az egyik hátsó foga "tört ki", mikor a plüss patkányával játszottunk, sajnos hamarabb tűnt el a fog, mint hogy meg tudtam volna szerezni. Véres bizonyítékom van az esetről, csóri patkányka szívta meg a legjobban :)

Egyébként ma nagy napja volt a kis szarosnak, voltunk dokibánál. Induláskor szörnyen izgatott volt, azt hiszem, ő sokkal érzékenyebben reagál az én lelki változásaimra, mint mondjuk Panka, és nyilván megérezte, hogy nem oviba megyünk... Múlt héten ugyanis elvittem a kölyökkutya-szakértő-Csillához, hogy szerinte lent vannak-e már a koronaékszerek. És mivel úgy tűnt, minden a helyén, a fiatalúr felemelt lábbal is pisil, időszerű volt az ivartalanítás. Itt most nem térnék ki az ivartalanítás fontosságára, épp elégszer koptattam már a billentyűzetet emiatt, a lényeg, hogy a srácnak innentől kezdve könnyebb és egyszerűbb élete lesz, arról nem is beszélve, hogy tuti nem fog hererákban meghalni. A műtét teljesen jól sikerült, tartott vagy 20 percig, mert a két farkaskörmét is lekapta a dokibá, ha már úgyis altatva van, így most amolyan Jacko-stílusban fogja nyomni néhány napig. Kapott gallért is, mert eddigi tapasztalataim alapján, ha valamit nem szabad, azt Törpe tuti csinálni fogja :D A vizsgálóasztalon nagyon remegett, majd' megszakadt a szívem, aztán szépen elaludt, bár előtt még hányt egyet, biztos, amit tuti alapon :) Az autóban még teljesen kóma volt, itthon kezdett el rendesebben ébredezni, egy 1-est már eleresztett, azóta alszik. 10 nap múlva varratszedés, és utána tényleg fullextrásan keresi új gazdiját az immár oltott, ivartalanított, parazitamentesített, chipezett, félig szobatiszta ebzet. És nem, egészen biztosan nem szeretném megtartani!

Íme, így ébredezik:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.