Az elmúlt 2 hónapban felmerült bennem néhány kérdés:

- Törpe miért van még mindig nálam?

- miért nem állnak tömött sorokban az emberek, hogy örökbe fogadhassák?

- miért nem jelentkezik olyan felelősségteljes gazdi, akihez passzolna ez a kis (7,5 kilós...) kutya?

És hogy mi a válasz: azért van még mindig nálam a Törpe, azért nem állnak tömött sorban az emberek az ajtóm előtt, azért nem jelentkezett még felelősségteljes gazdi, mert Törpe nem fajtatiszta. Az emberek sznobok, nekik csak a fajtatiszta kutya kell, de az rögtön és azonnal. Hogy miért vagyok ebben ennyire biztos? A Retriever Rescuenál van egy gazdikereső szuka golden kamasz (7 hónapos). Naponta átlag hatan telefonálnak, hogy ők beleszerettek (egy nyomorult kép alapján, mert a fórumát nyilván nem olvassák el...), és ők tutibiztosfix, hogy jó gazdijai lennének. Az emberek azt gondolják, csak azért, mert egy kutya fajtatiszta, rögtön mind ugyanúgy működik. Csak azért, mert vannak fajtajegyek, amiket hordoznak, mind ugyanolyan kedves, aranyos, jól nevelt (!) lesz, mint a szomszéd kutyája. Csak azért, mert egy kutya labrador, vagy golden, meg vannak róla győződve, hogy egy problémamentes, remek házikedvencet tudhatnak magukénak. Nem is állhatnának messzebb az igazságtól!!! Csak most is van 3, hasonló korú golden retriever szuka a gondozásunkban. Az egyik tündér, nyugodt, gömbölyű, a másik kedves, aktívabb, gyönyörű, a harmadik pedig vagy 7 évet letagadhatna a korából, annyira pörgős és rafkós. Mindhárom golden, mindhárom szuka, mindhárom közép/senior korosztály. Mégis mindhárom tökéletesen különbözik egymástól.

Az emberek sznobok. Látnak egy képet egy fajtatiszta kutyáról, a nemén és a korán kívül egyéb infójuk nincs, de nekik ő kell. Miközben itt van ez a kis szaros, aki értelmes, zsivány, kedves, bújós, átlagos aktivitású és következetességgel (mondjuk ez minden kutyára igaz) jól kezelhető, és nem kell senkinek (elnézést a korábbi jelentkezőktől, ha esetleg nyomon követnék még Törpe életét). Kezdek komolyan megijedni, hogy nálam marad. Pont abban a korban, amikor a legnagyobb szüksége lenne a végleges gazdi törődésére, lelkesedésére és idejére, hogy "jól nevelt" kutya válhasson belőle. Lemaradnak erről a "jajjdecukiiii" korszakról, csak azért, mert nekik fajtatiszta kutya kell. 

Az emberek sznobok és én mélységesen elítélem és szánom őket ezért. Tudatlanok, mert azt gondolják, ha kiválasztanak egy fajtát, akkor a sorozatgyártás egy standard darabját kapják. Kényelmesek, lusták, várják a sült galambot. Lassan kezdek egyetérteni az elcsépelt mondással, miszerint "minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a kutyámat".

Ja, mindenki, aki ezt olvassa, nyugodtan lehet megosztani a blogot! Ez a kutya tényleg gazdikereső, tényleg aktuális a dolog, és még elérhetőség is van megadva a 'hirdetéshez'. Nem SOS, nem fogom átküldeni a szivárványhídon, nem az utcán, fedél nélkül él, viszont gazdát keres, de azt nagyon komolyan. Felelősségteljes, következetes gazdát. Aki elhiszi, hogy egy keverék kutya is lehet igazi társ, rá is lehet szörnyen büszke az ember (http://zsakbakutya.blog.hu/2012/04/22/summa_cum_laude_633), ő is megérdemel egy jó életet.

Kedves ismerőseim, kérlek, segítsetek ebben nekem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.