Azt hiszem, itt az ideje, hogy Törpéről új leírást készítsek. Az elmúlt majd' 3 hónap alatt igen sokat változott, így az első körös infók már nem teljesen állják meg a helyüket. Tehát hogy milyen Törpe most?

Nagyon vagány. Nem ijedős, nem beszari, nyitott, érdeklődő, ismerkedős, vidám kis hapsi. Mindemellett akaratos, határozott, sétáknál csak úgy rohan előre-oldalra-hátra, ha meglát egy másik kutyát, vagy embert - és ez itt, a IX. kerületben igen gyakran előfordul :) Nagyon szeret sétálni, nagyon szeret a kanapén aludni, már nem fér be az ágyneműtartómba, bárhogy is próbálja bepréselni magát. Nem egy zabagép, de mikor éhes, leül a tálkája mellé és tologatja, jelezvén, jöhet a következő adag. Panka senior tápja jobban ízlik neki, mint a saját puppy tápja, pedig ugyanaz a gyártó, ugyanúgy bárányos (csirkementes). Ha reggel elég korán felkelek és egyből lemegyünk sétálni, minden ügyét lent intézi. Ha ellustulom az időt, jelzi, ami után takaríthatok... Szeret a kanapén játszani Pankával. Ilyenkor úgy belemelegednek a játékba, hogy a párnák csak úgy repkednek, mintha egy tornádó söpört volna végig a lakáson. A séták után rendszerint Pankán, vagy a lábamon alszik, de mindenképpen valamelyikünkhöz bújva, mint egy cica. Fontos neki a fizikai kontaktus. Ásni is szokott. Na nem a lakásban, itt rendesen viselkedik. Járunk kutyaoviba. Imádja! 1 órán keresztül rohangál, kergeti a német juhászokat, stafi kölyköket, őt kergeti a kis terrier, szerelmes vall egy labi kislánynak, szóval jól érzi magát. A behívás is egyre jobban megy, a klikkert is megkedvelte, vagy a hang után következő virslit? :) Úgy néz rám, mintha azt kérné, vigyázzak rá, viseljem gondját egész életében. Úgy néz rám, mintha azt mondaná, nagyon jól érzi magát velünk, neki nem kell más. Ilyenkor legszívesebben megígérném neki, nem lesz más, nem adom oda senkinek, de közben tudom, hogy muszáj, nem tarthatom meg, bármennyire is könnybe lábad a szemem az örökbeadás gondolatától is... De nem adom oda csak úgy! Nem adom oda, ha (csak!) a gyerek választja! Nem adom oda, ha csak a zöld plüssállatos kép alapján tetszik meg valakinek! Akkor adom oda, ha valakinek Törpe lelke kell, értékeli az elevenségét, értékeli a bújását, az értelmes tekintetét, a villámgyors futását, a ragaszkodását. Olyan valaki viheti el tőlem, aki megígéri neki, hogy nem lesz más gazdája, élete végéig gondját viseli. Nem adja le menhelyre néhány év/hónap múlva, mikor kiderül számára, Törpe nem csak a zöld plüssállatos kiskutya. Aki tanítani fogja, aki viszi sétálni, aki játszik vele és szereti. Akinek Törpe családtag lesz, nem csak egy házőrző. Aki vesz neki dzsekit a téli hidegek ellen. Aki beengedi az életébe, beengedi a lakásába/házába.

Ki van ajánlva Törpe Németországba is. A szívem mélyén azt kívánom, találja meg ott ezt az embert, talán ott nem fogják elhagyni sosem. Talán ott felelősen fogadják örökbe. Bár (a számomra) ideális esetben a szomszéd házba költözne, hogy minden nap láthassam, saját szememmel lássam, jó helyen van, szeretik. Így kérek mindenkit, ha van ilyen ismerősük a Liliom utcában, szóljanak! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.