Ma Törpével ismét felkerekedtünk és meglátogattuk a doktor nénit, ugyanis elérkezett a második oltásának ideje. Viszont mivel ma egész nap rohantam valahova, természetesen haza is jó tempóban érkeztem, és hogy le ne késsük az oltását, megkértem Zolit, hozza le a Vacakot, hogy tudjak tovább rohanni. Így a Törpe az utcasarkon Zoli kezéből az enyémbe, majd az anyósülésre repült. És ahogy eddig mindig, most is csodálatosan aranyosan ült, feküdt, bambult ki a kis fejéből. Eszébe sem jutott kipróbálni a vezetést, amit nagyra értékeltem.

Oltáskor egy hangja sem volt, annál inkább az oltás utáni játékkor! A házigazda kicsivel több, mint 1 éves spánieljével nagyon hamar egymásra találtak és ment a ramazuri. De a lényeg, hogy ezzel a mai oltásával már vihetem a most hétvégi örökbefogadó napra, amit a fóti Auchan (lánykori nevén Cora) Fressnapf áruháza szervezett és hívta meg a Retriever Rescue Fajtamentő Egyesületet. És mivel Törpe tiszta tacskó, akarom mondani labrador, és mivel ez egy örökbefogadó hétvége, természetesen jön velem. Remélem megakad valakinek a szeme rajta. Valaki olyannak, aki nem csak a kölyökkutyát látja benne.

Ja, ma este átköltözött néhány nap panzióra a húgom kicsit alulszocializált csivi-mixe (Scott), aki a srácokat kevésbé kedveli. Törpe természetesen érdeklődik, nem nagyon találja a határvonalat, Scott morog. Szép hétvégének nézünk elébe...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.