Táskakutya tegnap ismét kirándult. Reggel 7-kor felkerekedtünk, bepakoltam a Törpét, Pankát, Jogart és gazdijait az autóba (amit amúgy elfelejtettem kitakarítani Alma goldi "balesete" után, így lehúzott ablakokkal tettük meg az 50 km-t...), és elindultunk Klastrompusztára a IV. Retriever Rescue találkozóra. Napsütést és 20 fokot rendeltünk, ám úgy tűnik, ez a levél valahol elveszett az éterben, mert egész nap hideg volt, trutyis és esős az idő. Ennek ellenére nagyon sokan eljöttek, csak úgy hemzsegtek a labik és a goldenek! :) És Panka és a Törpe. Kicsit aggódtam, hogy majd magamra kell kötni, hogy kószáljon el, meg majd cipelhetem a táskában, ha elfáradt, de szerencsére itthon hagytam a táskát és amúgy nem kellett különösebben odafigyelni a gyerekre, mert folyton a kajás sátor körül lebzselt és kunyizott míg mi Pankával intéztük a regisztrációt a szépség- és behívóversenyre. Érdekes, de a szépségversenyen jóval többen indultak... nem is értem :D Volt kutyasuli (Alfa Kutyasuli) és dogdancing bemutató, illetve a csodás Zoé is megcsillogtatta tudását egy jó kis nemértekhozzámilyen bemutatóval - a dummykat a megfelelő sorrendben hozta vissza, eldugott dummyt is megkeresett, ilyesmik :). Törpe csodásan cukin viselkedett, halál vagány kis kölyökként jött-ment, játszott a naaagy labikkal, ismerkedett a német doggal és egy másik, szintén bazinagy méretű ebbel, szóval tényleg, egy rossz szavam sem lehet rá. Indultunk a behívóversenyen is, Pankával picit több, Törpével "picit" kevesebb eséllyel :) Legnagyobb meglepetésemre Törpe a saját futamát - törpelábúak, ölebek, szobakutyák - nagy fölénnyel megnyerte: ő volt az egyetlen, aki eljutott a gazdiig :D A második futamban már persze vett egy 90 fokos kanyart és elhúzott a kajás sátor irányába... Panka ellenben remekül teljesített, hiába, a pánik, hogy otthagyom idegen helyen, nagy úr! A 18 induló közül egyenes kieséses versenyben a második helyezést futotta meg, amivel roppant büszkévé tett! :D A szépségversenyen a mi triónk (Törpe, Panka, én, mint felvezető) is felvonult a többi szépség mellett megszerezve a legtutibb páros címet. Igaz, eddigre Törpe már annyira kinyúlt, hogy a vizes fűben próbált alukálni picit, amit nyilván nem hagytam, így a fehér pólómhoz ölelve a széldzsekim védelmében próbáltam picit felmelegíteni remegő kis testét. Az így eltöltött majd' fél óra után azt hittem, leszakad a karom, így gyorsan becsomagoltam a hátsó ülésen a plédekbe és hagytam, had pihenje ki magát az autóban.

A hazaúton az összes kutya húzta a lóbőrt, mi, gazdik is meglehetősen megpilledve ültünk az autóban. Mindent összevetve azonban nagyon jól éreztük magunkat (azt hiszem a két kutya nevében is beszélhetek), remek kis nap volt, bár néhány extra fokot és egy kis napsütést el bírtunk volna még viselni. Fotózni nem tudtam (elfelejtettem...?), így csak néhány, mások által elkapott pillanat örökíti meg ottlétünket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.