Mivel Törpében túlteng az energia, tényleg muszáj vele foglalkozni. Iszonyú szivacs, ha egyszer valamit megtanult (rájött...), nem felejti. Tegnap délután óta pl. lépcsőt mászik. A két lépcsőfok között simán átfér, ezért kicsit aggódtam érte, de felfelé abszolút nincs probléma. Lefelé annál inkább... így azt játszuk, hogy ő felmegy, én lehozom. Bár úgy látom még 1-2 nap max. és fel-le fog közlekedni.

Pénteken elkezdtünk klikkerrel tanulni, akkor az ül és pacsi volt az órarendben. Ma folytattuk a fekszikkel, az az első alkalommal nem igazán akart sikerülni. Majd miután kb. 5 perc alatt mégis rájött, miért rakom le a jutit a földre, és mikor kapja meg, haladtunk tovább: másik kézzel pacsi. Aztán elővettem a követő pálcát, újabb 5 perc és teljesen tudatosan ért az orrával a labdához. Ezen felbuzdulva gyakoroltunk egy kis láb megkerülést - a későbbi láb körüli szlalom előfutárát - majd a marad vezényszót és a lábhoz kerülést. Azt gondoltam ennyi gyakorlástól lefárad agyilag, de látszik, mennyire nincs tapasztalatom kölyökkutyákkal... Most is pörög, zsizseg, már járt fent az emeleten, épp az ivójoghurtos flakonkát szedi szét.

A gyere ide Panka miatt kicsit nehéz, ő is szeretne jutit és dicséretet, így ő is mindig csinálja, amit a kicsitől kérek. Még két fontos trükk van, amit mindenképp szeretnék neki megtanítani: apport és ugatás. Ugyan ugatni most is tud - de még mennyire! - ám úgy hallottam, ha megtanítjuk ugatni, el is tudjuk majd hallgattatni. (most épp az ikeás fellépőmet rágcsálja) Továbbá remek lenne még, ha a direkt neki kikészített kutya pelenkákat eltalálná, és nem csak játszana velük :)

A mai okosodásról is készítettem videókat, íme:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.