Nem tudom, ez egyértelmű volt-e a képek alapján, de azért lett a blog neve Táskatacskó, mert a Törpe még annyira csöpp és csak egy oltása van meg, hogy nagy felelőtlenség lenne őt az utcán sétáltatni. Viszont ha itthon marad egyedül, azért nem rajong annyira, így valahogy vinnem kell magammal, mikor Pankát viszem sétálni. Így találtam ki, hogy belerakom az egyik táskámba, amiben kényelmesen elfér, és legnagyobb meglepetésemre nyugton is marad. Az mondjuk más kérdés, hogy a járókelők mit szólnak ehhez... Már csak a hegyes műköröm és hirtelenszőke haj hiányzik. Ja, és tűsarok. :D

Mivel Törpében túlteng az energia, tényleg muszáj vele foglalkozni. Iszonyú szivacs, ha egyszer valamit megtanult (rájött...), nem felejti. Tegnap délután óta pl. lépcsőt mászik. A két lépcsőfok között simán átfér, ezért kicsit aggódtam érte, de felfelé abszolút nincs probléma. Lefelé annál inkább... így azt játszuk, hogy ő felmegy, én lehozom. Bár úgy látom még 1-2 nap max. és fel-le fog közlekedni.

Pénteken elkezdtünk klikkerrel tanulni, akkor az ül és pacsi volt az órarendben. Ma folytattuk a fekszikkel, az az első alkalommal nem igazán akart sikerülni. Majd miután kb. 5 perc alatt mégis rájött, miért rakom le a jutit a földre, és mikor kapja meg, haladtunk tovább: másik kézzel pacsi. Aztán elővettem a követő pálcát, újabb 5 perc és teljesen tudatosan ért az orrával a labdához. Ezen felbuzdulva gyakoroltunk egy kis láb megkerülést - a későbbi láb körüli szlalom előfutárát - majd a marad vezényszót és a lábhoz kerülést. Azt gondoltam ennyi gyakorlástól lefárad agyilag, de látszik, mennyire nincs tapasztalatom kölyökkutyákkal... Most is pörög, zsizseg, már járt fent az emeleten, épp az ivójoghurtos flakonkát szedi szét.

A gyere ide Panka miatt kicsit nehéz, ő is szeretne jutit és dicséretet, így ő is mindig csinálja, amit a kicsitől kérek. Még két fontos trükk van, amit mindenképp szeretnék neki megtanítani: apport és ugatás. Ugyan ugatni most is tud - de még mennyire! - ám úgy hallottam, ha megtanítjuk ugatni, el is tudjuk majd hallgattatni. (most épp az ikeás fellépőmet rágcsálja) Továbbá remek lenne még, ha a direkt neki kikészített kutya pelenkákat eltalálná, és nem csak játszana velük :)

A mai okosodásról is készítettem videókat, íme:

Ma végre látta a kutyát egy doktor néni. Egészen konkrétan a Retriever Rescue Fajtamentő Egyesület vezetője, Fruzsi. 6-8 hetesre saccolta, egyértelműen tacskó-keveréknek. Természetesen chip nem volt benne, ám most már van! :) Megkapta az első oltását is, tacskóhoz méltón iszonyú hisztit csapott. Viszont ahhoz, hogy eljussunk az oltásig, be kellett raknom az autóba és elvinnem a III. kerületbe. Kicsit aggódtam, hogy menet közben egyszer csak kimászik a táskájából és elkezdi rágni a sebváltót, ám legnagyobb meglepetésemre halál békésen bambult ki a fejéből - és a táskából. Szerintem neki annyi a lényeg, hogy valaki mozgassa a popsiját, ugyanis a táskában is egész nyugisan elvan. Szóval beraktam a hátsó ülésre, és bízva az isteni gondviselésben elindultam.

Csillánál aztán találkozott jó sok többikutyával, spániellel, goldenekkel, labikkal. Először nyilván nagyon meg volt szeppenve ennyi érdeklődő eb láttán, ám aztán hangot is adott nemtetszésének. Mikor úgy ítéltem meg, mindenki megszaglászta, nem ismeretlen egyik hazai ebnek sem a Törpe, leraktam az ölemből, boldogulj magadtól alapon. És egész jól boldogult is. A legifjabbakkal kergetőztek, a nagyoktól kicsit megijedt, de egyébként normálisan működött a kutya. Ja, és szereti a tejeskávét. Úgy belenyalt vagy 2-3 alkalommal az enyémbe, hogy öröm volt nézni... :)

Készítettünk róla néhány jó fotót is, ma/holnap felrakom őket ide is. Nagyon kis drága volt, megcsillogtatta legújabb tudását is - több másodpercig nyugton ült, mikor megkértem rá! Adott pacsit is, szóval nem felejtette el tegnap óta a leckét :)

Mivel még messze vagyunk az utcai sétától (1 oltás után felelőtlenség lenne), így végül nem mentünk be a fresibe nyakörvet/hámot nézni neki, ki tudja, mennyit nő még Őkelme, míg kiléphet a saját lábán a Nagybetűs Életbe.

Miután hazaértünk, kiugatta magából az eddig bennmaradt mondandót, azóta a kanapén keresi a megfelelő pozíciókat egy kis ebéd előtt alváshoz. Délután folytatjuk az okulást, muszáj megtanulnia a feksziket is.

És akkor néhány fotó, amiken látszik, mekkora cukiság ez a kis caros :)

Törpének hívom. Nem mintha hallgatna rá. De hát olyan kis csöpp, hogy nagyon kell figyelni, rá ne lépjen az ember lánya. Ám amilyen csöpp, olyan akaratos, hisztis és hangosan ugatós. Szerintem tényleg tacskó! :)

Viszont kis okos is, és kajával igen jól motiválható. Ma kipróbáltam a klikkert, illetve elkezdtem klikkerrel tanítani. Nem állítom, hogy csak a klikker műve, de 10 perc alatt megtanult ülni és pacsit adni. Tényleg nem volt több 10 percnél! A feksziket is elkezdtük, ám az picit keményebb dió, azt lehet csak holnapra tanulja meg... :)

Babaszagú találttacsiról okosvideó itt:

A történet úgy kezdődött, hogy a Tesóm egyik haverja szeptember 19-én talált egy tacskó-szerű kölyköt a Róna parkban. Mivel tartani nem tudta, bevállaltam a felvigyázását pár napra. Aztán kiderült, hogy a pár nap nem lesz elég, ezért a srác elindult a kölyökkel az Illatos út felé, mire beadtam a derekam, hozza ide, majd megoldom a továbbiakat.

A kölyök - saját saccolás alapján - 8 hetes körüli lehet. Apró termetű, 4 kilós kan. A feje, füle és mozgása alapján tiszta tacskó, a tappancsa alapján tiszta labrador. És, mint minden kölyök, rág, csíp, ugat, szétszed. Nyilván nem szobatiszta, hogy is lenne az, mikor jó eséllyel az oltásai sincsenek meg, ezért még jó darabig nem fog szabadon rohangálni az utcán - a bacik között. Így minden dolgát a lakásban intézi - összevissza. Viszont mivel ha egyedül marad ugat torkaszakadtából, ki kellett valamit találnom a helyzet áthidalására. Így lett a Találttacsiból Táskatacsi.